A zsoltárok könyve 36
1Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.
2A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;
3Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.
4Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.
5Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.
6Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!
7Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
8Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
9Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.
10Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
11Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.
12Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. [ (Psalms 36:13) Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!]