2 Sámuel első és második könyve 29
1Összegyűjtötték a filiszteusok egész táborukat Afékba, Izrael pedig táborozott a forrás mellett, mely Jizreélnél van.
2A filiszteusok fejedelmei vonultak százak szerint és ezrek szerint; Dávid pedig és emberei utoljára vonultak Ákhíssal.
3Ekkor mondták a filiszteusok vezérei: Mire valók ezek a héberek? Szólt Akhís a filiszteusok vezéreihez: Hiszen ez Dávid, Sáulnak, Izrael királyának szolgája, ki nálam van immár napok vagy már évek óta és nem találtam rajta semmit azon naptól fogva, hogy átszökött, mind e mai napig.
4Megharagudtak rá a filiszteusok vezérei és mondták neki a filiszteusok vezérei: Küldd vissza ez embert, hogy visszamenjen helyére, ahova rendelted, s ne vonuljon velünk a háborúba, hogy ne legyen nekünk akadályozóúl a háborúban, hisz mivel teheti ez magát kedvessé az uránál, nem amaz emberek fejeivel-e?
5Nem ez a Dávid, kiről énekeltek körtáncban, mondván: megverte Sául ezreit, Dávid meg tízezreit?
6Erre hívta Ákhís Dávidot és szólt hozzá: Él az Örökkévaló, bizony becsületes vagy és jónak tetszik szemeimben, hogy velem ki és bevonulsz a táborban, mert nem találtam rajtad rosszat azon naptól fogva, hogy hozzám jöttél mind e mai napig; de a fejedelmek szemeiben nem tetszel jónak.
7Most tehát térj vissza és menj békével, hogy rosszat ne tégy a filiszteusok fejedelmeinek szemeiben.
8Szólt Dávid Ákhíshoz: Ugyan mit tettem és mit találtál szolgádon azon naptól fogva, hogy előtted vagyok mind e mai napig, hogy ne menjek és harcoljak uramnak, a királynak ellenségei ellen?
9Felelt Ákhís és szólt Dávidhoz: Tudom, hogy jónak tetszel szemeimben mint Isten angyala; csakhogy a filiszteusok vezérei mondták ne vonuljon velünk a háborúba.
10Most tehát, kelj föl korán reggel te meg urad szolgái, akik veled jöttek; keljetek föl korán reggel és amint rátok virrad, menjetek.
11És korán fölkelt Dávid, ő meg emberei, hogy menjenek reggel és visszatérjenek a filiszteusok országába. A filiszteusok pedig fölvonultak Jizreélbe.