Jób könyve 15
1Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta:
2Vajon bölcs felel-e szeles tudással s megtölti-e keleti széllel belsejét –
3bizonyítgatva mitsem érő beszéddel és szavakkal, melyekkel nem használ.
4Te az Isten félelmét is megbontod, csökkented az imaszót Isten előtt.
5Mert bűnöd tanítja szájadat s a ravaszok nyelvét választod.
6Szájad ítél el téged s nem én, s ajkaid vallanak ellened.
7Elsőnek születtél-e az emberek közt a a halmoknál előbb létesültél?
8Isten tanácsában hallottál-e valamit és csentél magadnak bölcsességet?
9Mit tudsz te, mit mi nem tudunk, mit értesz, a mi nem volna mi nálunk?
10Vén is, aggastyán is van közöttünk, napokra apádnál korosabb.
11Kevés-e neked Isten vigasztalása s az ige, mely csínján bánt veled?
12Mit ragad el téged szíved, és mit integetnek szemeid,
13hogy Isten ellen fordítod indulatodat és szájadból kibocsátasz szavakat?
14Mi a halandó, hogy tiszta legyen, s hogy igaz legyen asszony szülöttje?
15Lám, szentjeiben nem hisz, az egek sem tiszták szemeiben;
16hát még az utálatos és megromlott, az ember, ki mint vizet issza a jogtalanságot.
17Hadd oktatlak, hallgass reám, s a mit láttam, hadd beszélem el;
18a mit hirdetnek bölcsek, és nem titkolták el őseik részéről –
19nekik egyedül adatott az ország, s idegen nem járt közöttük:
20A gonosznak minden napjaiban kínlódik ő, s az évek száma alatt, melyek fentartvák az erőszakosnak.
21Rettegések hangja a fülében: békében jön reá pusztító.
22Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből, ki van szemelve a kard számára.
23Bolyong ő kenyér után, hol van; tudja, hogy készen áll oldalán a sötétség napja.
24Ijesztik őt szükség és szorongás, megragadja őt mint csatára kész király.
25Mert Isten ellen nyújtotta ki kezét a Mindenható ellen hősködik;
26nyakkal szalad ellene, pajzsainak vastag dudoraival.
27Mert arczát befödte zsírjával s hájat szerzett ágyékára.
28Letelepült megsemmisített városokban, házakban, melyeket nem laknak, melyek rendelve vannak kőhalmoknak.
29Nem gazdagszik meg, nem áll fönn a vagyona, nem hajlik a földre szerzeménye;
30nem térhet ki a sötétség elől, csemetéjét láng szárítja el s eltűnik – az ő szája leheletétől.
31Ne higyjen a semmiségben, a ki megtévedett, mert semmiség lesz, a mit cserébe kap.
32Mielőtt itt volna a napja, beteljesedik, s pálmaága nem zöldellő.
33Mint szőlőtő elvetéli egresét, s mint olajfa hullatja el virágát.
34Mert az istentelennek községe meddő, és tűz emészti a megvesztegetés sátrait:
35bajt fogannak és jogtalanságot szülnek, és belsejük csalárdságot készít.