A zsoltárok könyve 102
1Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát.
2Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
3Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
4Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
5Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
6Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
7Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
8Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
9Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
10Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
11indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
12Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
13De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
14Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
15mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
16S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
17mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
18Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
19Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
20hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
21hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
22hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
23mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
24Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
25Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
26Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
27ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
28De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
29Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.