A zsoltárok könyve 103
1Dávidtól. Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s egész belsőm az ő szent nevét!
2Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s ne feledkezzél meg mind az ő tetteiről!
3Ő az, ki megbocsátja minden bűnödet, ki meggyógyítja minden betegségedet;
4ki veremből váltja meg éltedet, ki körülvesz téged szeretettel s irgalommal;
5ki jóval tartja el díszedet, hogy megújhodik sasként ifjúságod.
6Igazságot tesz az Örökkévaló és jogot mind a zsaroltaknak.
7Megismerteti útjait Mózessel, Izraél fiaival cselekvéseit:
8irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló, hosszantűrő és bőséges a szeretetben.
9Nem mindétig fog pörölni s nem örökké haragot tartani.
10Nem vétkeink szerint járt el velünk, s nem bűneink szerint bánt velünk.
11Mert amint magas az ég a föld fölött: hatalmas volt szeretete az ő tisztelői fölött.
12Amint távol van kelet nyugattól: eltávolította tőlünk bűntetteinket.
13Amint atya irgalmaz gyermekeinek, irgalmazott az Örökkévaló az ő tisztelőinek.
14Mert ő ismeri hajlamunkat, emlékezik rá, hogy por vagyunk.
15Halandónak akár fű a napjai, mint a mező virága úgy virágzik;
16mert szél vonult el rajta s nincsen, s nem ismeri őt többé a helye.
17De az Örökkévaló szeretete öröktől-örökké van tisztelői fölött, s igazsága jut gyermekeik gyermekeinek:
18azoknak kik szövetségét megőrzik s megemlékeznek rendeleteiről, hogy megtegyék.
19Az Örökkévaló az égben szilárdította meg trónját és királysága a mindenségen uralkodik.
20Áldjátok az Örökkévalót, ti angyalai, ti hatalmas erejűek, akik végezitek igéjét, hallgatván igéjének szavára!
21Áldjátok az Örökkévalót mind a seregei, szolgálattevői ti, akaratának végzői!
22Áldjátok az Örökkévalót, mind a művei ti, uralmának minden helyein! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót!