A zsoltárok könyve 107
1Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
2Ezt mondják az Örökkévaló megváltottjai, akiket megváltott szorongatónak kezéből,
3és országokból gyűjtötte őket össze: keletről és nyugatról, északról és a tenger felől.
4Tévelyegtek a pusztában, sivatag úton, lakó várost nem találtak;
5éhesek, szomjasak is, lelkük ellankad ő bennök.
6És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megmentette őket,
7járatta őket egyenes úton, hogy lakó városba menjenek.
8Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelemért, és csodatotteiért az emberfiaival;
9mert jóllakatta az elepedt lelket, s az éhes lelket megtöltötte jóval!
10Kik sötétségben és homályban ülnek, nyomorúságnak s vasnak foglyai,
11mert engedetlenkedtek Isten szavai iránt és a Legfelsőnek tanácsát megvetették;
12hát megalázta szenvedésben szivöket, megbotlottak s nincs, ki segítsen.
13És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
14kivezeti őket sötétségből és homályból, és kötelékeiket szétszakítja.
15Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival;
16mert összetört érczajtókat és vasreteszeket szétvágott.
17Akik oktalanok bűntettük útja miatt és bűneik miatt sanyarognak,
18minden eledelt utál a lelkük s eljutottak a halál kapuihoz.
19És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
20igéjét küldi és meggyógyítja őket s kiszabadítja vermeikből;
21adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatotteiért az emberfiaival,
22s áldozzanak hálaáldozatokat, s beszéljék el tetteit ujjongással!
23Kik tengerre szállanak hajókon, munkát végeznek nagy vizeken,
24ők látták az Örökkévaló tetteit és csodatetteit a mélységben:
25szólt s támasztott szélvihart s az fölemelte hullámait,
26fölszállnak égbe, lesülyednek mélységekbe, lelkük elcsüggedt a bajban,
27forognak és inognak mint a részeg, és minden bölcseségök elenyészik.
28És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, és szorongásaikból kivezeti őket;
29megállítja a vihart csendességgé s lecsillapodtak hullámaik;
30s örültek, hogy elhallgattak, s elvezette őket kívánságuk révébe.
31Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival,
32s magasztalják őt népnek gyülekezetében s vének ülésében dicsérjék őt!
33Folyamokat tett pusztává s víznek eredőit tikkadtsággá,
34termékeny országot sós földdé a benne lakók rosszasága miatt;
35pusztát tett vizes tóvá és sivatag földet víznek eredőivé,
36és letelepített ott éhezőket s lakó várost alapítottak.
37Bevetettek mezőket és ültettek szőlőket, és gyümölcsöt, termést szerzettek.
38Megáldotta őket, s megsokasodtak nagyon és barmukat nem kevésbítette.
39De megkevesbedtek és meggörnyedtek bajnak és bánatnak nyomásától.
40Csúfot önt nemesekre s eltévelyítette őket úttalan pusztaságban;
41de felmagasította a szükölködőt a nyomorúságból s olyanná tette a családokat, mint a juhok.
42Látják az egyenesek és örülnek, s minden jogtalanság elzárja száját.
43Ki oly bölcs, hogy megőrizze ezeket, hogy ügyeljenek az Örökkévaló kegyelmeire.