A zsoltárok könyve 108
1Ének. Zsoltár Dávidtól.
2Szilárd a szivem, oh Isten, hadd énekelek, hadd zengek – méltóságom is!
3Ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!
4Magasztallak téged népek közt, Örökkévaló, és zengek neked a nemzetek közt.
5Mert nagy az egeken felül szereteted s a felhőkig igazságod.
6Emelkedjél az egek fölé, oh Isten, s az egész föld fölé dicsőségeddel!
7Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!
8Isten beszélt szentségében: hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.
9Enyém Gileád, enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvény-pálczám.
10Móáb mosdómedenczém, Edómra vetem sarumat, Peléset fölött riadozom.
11Ki vezet engem az erősített várba, ki vezérel engem Edómig?
12Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!
13Adj nekünk segítséget a szorongatótól, hisz hiábavaló embernek segedelme.
14Istennel végzünk hatalmast, és ő letiporja szorongatóinkat.