A zsoltárok könyve 115
1Ne nékünk, Örökkévaló, ne nékünk, hanem nevednek adj dicsőséget szeretetedért, igazságodért!
2Miért mondják a nemzetek: hol van hát az ő istenük?
3Holott Istenünk az égben van; mindent, a mit akar, megtesz.
4Bálványaik ezüst és arany, ember kezeinek műve.
5Szájuk van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
6füleik vannak, de nem hallanak, orruk van, de nem szagolnak;
7kezeik, de nem tapintanak, lábaik, de nem járnak, nem lehelnek torkukkal.
8A milyenek ők, legyenek a készítőik, mindenki, ki bennök bízik.
9Izraél, te bízzál az Örökkévalóban! Segítségük és paízsuk ő.
10Áron háza, bizzatok az Örökkévalóban! Segítségük és paizsuk ő.
11Istenfélők, bízzatok az Örökkévalóban! Segítségük és paizsuk ő.
12Az Örökkévaló megemlékezett rólunk, megáldja, megáldja Izraél házát, megáldja Áron házát,
13megáldja az istenfélőket, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.
14Gyarapítson titeket az Örökkévaló, titeket és gyermekeiteket!
15Áldva legyetek az Örökkévalótól, ki égnek és földnek alkotója.
16Az ég az Örökkévalónak ege, de a földet az ember fiainak adta.
17Nem a halottak dicsérik Jáht s nem mind, a kik sír csendjébe szállnak.
18R De mi áldjuk Jáht mostantól mindörökké. Hallelúja!