A zsoltárok könyve 12
1A karmesternek, a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól.
2Segíts, Örökkévaló, mert elfogyott a jámbor, mert eltüntek a hűségesek az emberek fiai közül!
3Hamisat beszélnek kiki a másikával, sima ajakkal, kettős szívvel beszélnek.
4Irtsa ki az Örökkévaló mind a sima ajkakat, s nyelvet, mely nagyokat beszél;
5kik azt mondták: nyelvünkkel győzünk, ajkaink velünk, ki úr rajtunk?
6Szegényeknek pusztulása, szűkölködőknek nyögése miatt fölkelek most, azt mondja az Örökkévaló; üdvbe helyezem azt, ki szorongásban van.
7Az Örökkévaló mondásai, tiszta mondások, ezüst, olvasztva kóhóban a földön, megtisztítva hétszeresen.
8Te, Örökkévaló, megőrzöd őket, megóvsz minket a nemzedéktől örökre.
9Köröskörül járdogálnak a gonoszok, a mint magasra jut az emberfiak hitványsága.