A zsoltárok könyve 137

1Bábel folyóinál – ott ültünk, sirtunk is, mikor megemlékeztünk Cziónról.

2A fűzfákra aggattuk benne hárfáinkat.

3Mert ott kértek tőlünk foglyulejtőink énekszót, és zaklatóink vígságot: énekeljetek nekünk Czíón énekeiből!

4Hogyan énekeljük az Örökkévaló énekét. idegen földön?

5Ha rólad megfeledkezem, Jeruzsálem, feledkezzék rólam a jobbom!

6Tapadjon nyelvem inyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha föl nem emelem Jeruzsálemet örömöm tetejére!

7Emlékezzél meg, Örökkévaló, Jeruzsálem napjáról, Edóm fiairól, a kik azt mond- ták: dúljátok, dúljátok az alapig benne!

8Bábel leánya, pusztulásra való te – boldog, a ki megfizeti néked tettedet, melyet elkövettél rajtunk!

9Boldog, a ki megragadja. és szétzúzza kisdedeidet a sziklán!

Study A zsoltárok könyve 137

All Chapters