A zsoltárok könyve 142

1Oktató dal Dávidtól, midőn a barlangban volt. Ima.

2Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltok, hangommal az Örökkévalóhoz könyörgök.

3Kiöntöm előtte panaszomat, szorultságomat elmondom előtte.

4Midőn elborul bennem szellemem – hisz te ismered ösvényemet – az úton, melyen járok, tőrt rejtettek el nekem.

5Tekints jobbra s nézd: nincs senkim, a ki ismerne; menekvés elveszett előlem, nincs ki lelkemmel törődnék.

6Kiáltottam hozzád, Örökkévaló, azt mondtam: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában.

7Figyelj fohászomra, mert megfogytam nagyon, ments meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!

8Hozd ki a börtönből lelkemet, hogy magasztalja nevedet, velem ékeskednek az igazak, midőn jót végzel rajtam.

Study A zsoltárok könyve 142

All Chapters