A zsoltárok könyve 146
1Hallelúja! Dícsérd, én lelkem, az Örökkévalót!
2Hadd dicsérem az Örökkévalót életemben, hadd zengek Istenemnek, a míg vagyok.
3Ne bízzatok nemesekben, ember fiában, kinek nincsen segedelme:
4elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai.
5Boldog, kinek Jákób Istene a segítsége, kinek reménye van az Örökkévalóban, az ő Istenében,
6ki készítette az eget és földet, a tengert és mindazt, mi bennük van; a ki hűséget tart örökké,
7jogot szerez a zsaroltaknak, kenyeret ad az éhezőknek. Az Örökkévaló fölszabaditja a foglyokat;
8az Örökkévaló látókká teszi a vakokat; az Örökkévaló fölegyenesíti a görnyedteket; az Örökkévaló szereti az igazakat;
9az Örökkévaló megőrzi a jövevényeket, az árvát és özvegyet föntartja – de a gonoszok útját elgörbíti.
10Az Örökkévaló király lesz örökké, Istened, oh Czión, nemzedékre meg nemzedékre! Hallelúja!