A zsoltárok könyve 16
1Dal Dávidtól. Őrizz engem, Örökkévaló, mert benned kerestem menedéket.
2Mondtam az Örökkévalónak: Uram vagy, javam nincsen rajtad kívűl.
3A szenteknek pedig, kik az országban vannak, és a dicsőknek, kikben egész kedvem van:
4Sokasodnak azoknak fájdalmai, kik más isteneket cserélnek; nem ontom véres ontóáldozataikat és nem veszem neveiket ajkaimra.
5Az Örökkévaló osztályomnak és serlegemnek része; te tartod az én sorsomat.
6A mérő kötelek kellemetes helyekre estek számomra; birtokom is kedves előttem.
7Áldom az Örökkévalót, ki nekem tanácsot adott, éjszakákon is oktattak engem veséim.
8Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam; mert jobbomon van, nem tántorgok.
9Annak örült szívem, és vigad méltóságom; testem is bizton lakozik.
10Mert nem hagyod lelkemet az alvilágra, nem engeded jámborodat vermet látnia.
11“Tudatod velem az élet ösvényét: örömök bősége van színed előtt, kellemetesség a te jobbodban mindétig!