A zsoltárok könyve 36
1A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól.
2Szózata van Bűnnek a gonoszhoz: úgy van szívemben – nincs Istentől való rettegés szemei előtt.
3Mert simán bánt vele, úgy tetszik szemeiben, hogy megtalálja bűnét, a gyűlölni valót.
4Szája beszédei: jogtalanság és csalárdság, fölhagyott azzal, hogy eszes legyen, jót tegyen.
5Jogtalanságot gondol ki fekvőkelyén, odaáll a nem-jónak útjára, rosszat nem vet meg.
6Örökkévaló, az égig ér a szereteted, hűséged a felhőkig:
7igazságod olyan mint az Isten hegyei, ítéleteid – a nagy mélység: embert és állatot megsegítsz, Örökkévaló!
8Mily drágalátos a te szereteted, oh Isten, s az emberfiak szárnyaid árnyékában találnak menedéket.
9Megtelnek házad zsiradékával, és gyönyöreid patakját adod inniok.
10Mert nálad van az élet kútfeje, a te világosságodban látunk világosságot.
11Tartósan add szeretetedet megismerőidnek, és igazságodat az egyenes szívűeknek.
12Ne jőjjön rám a gőgnek lába, s a gonoszok keze ne tegyen bújdosóvá!
13Ott elestek a jogtalanság cselekvői; eltaszíttattak s nem bírtak fölkelni.