A zsoltárok könyve 42:7

Istenem! Bennem görnyedez a lelkem; azért gondolok reád a Jordán földjéről, a Chermfinokrúl, a kicsiny hegyről.

Az Izraelita-Magyar Irodalmi Társaság (IMIT) Bibliája (zsidó)

In The King James Version

Deep calleth unto deep at the noise of thy waterspouts: all thy waves and thy billows are gone over me.

In Context

6Mit görnyedezel, én lelkem és zajongsz én bennem? Várakozzál Istenre, mert én fogom őt magasztalni arcza segitségeért.

8Vízár vízárnak szól zuhatagjaid morajánál – mind a hullámaid és habjaid átvonultak rajtam.

Read all of A zsoltárok könyve 42

Cross References

Job 1:14jött egy követ Jóbhoz és mondta: A marha szántott és a nőstény szamarak legeltek mellette.

Psalms 69:14De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.

Psalms 88:15Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?

Lamentations 3:53Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.

Jonah 2:3Mondta: Szólítottam szorultságomból az Örökkévalót és meghallgatott engem; az alvilág méhéből fohászkodtam, hallottad szavamat.

This Verse In Other Editions

Study A zsoltárok könyve 42:7