A zsoltárok könyve 45
1A karmesternek. A Liliomok szerint. Kórach fiaitól. Oktató dal. Szerelemnek éneke.
2Szép beszédre buzdult a szívem; azt mondom én művem a királyé, nyelvem jártas írónak a tolla.
3Szépségesebb vagy az ember fiainál, bájosság ömlik el ajkaidon; azért megáldott téged Isten örökre.
4Kösd fel kardodat csípődre, oh vitéz, díszedet és ékességedet.
5És ékességedben szökkenj föl, nyargalj az igazság ügyéért és a megalázott jogért, és tanítson téged félelmetes tettekre a te jobbod!
6Nyilaid élesítvék – népek hullanak alád – szívébe a király ellenségeinek.
7Trónod, az Istentől való, mindörökké tart, egyenesség pálczája a te királyi pálczád.
8Szeretsz igazságot, és gyűlölsz gonoszaágot; azért fölkent téged Isten, a te Istened, vígság olajával a te társaid fölé.
9Myrrha és áloé, kasszia mind a ruháid, elefántcsontos palotákból zeneszerekkel örvendeztettek téged.
10Királyok lányai vannak drága nőid közt, ott áll a feleség jobbodon Ófir aranyában.
11Halljad leány, lásd és hajlítsd füledet s felejtsd el népedet és atyádnak házát.
12Majd megkivánja a király szépségedet, mert ő az urad, hódolj meg előtte.
13Czór leánya te, ajándékkal hízelegnek neked a népnek gazdagjai.
14Merő dicsőség a királyleány ott benn, aranyszövésű az öltözete.
15Hímzett ruhákban vezetik oda a királynak; hajadonok mögötte, az ő társnői, vitetnek neked.
16Oda vezetik őket öröm és újjongás közt, bemennek a király palotájába.
17Őseid helyett lesznek majd fiaid, megteszed őket vezérekké az egész országban.
18Hadd emlegetem nevedet minden nemzedékben meg nemzedékben; azért magasztalnak téged népek mindörökké.