A zsoltárok könyve 48
1Ének. Zsoltár Kórach fiaitól.
2Nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, Istenünk városában, az ő szent hegyén.
3Szép emelkedésű, az egész földnek öröme, Czión hegye — észak hátulján — nagy királynak a vára.
4Kastélyaiban az Isten megismertette magát mentsvárnak.
5Mert íme, a királyok összejöttek eltüntek egyetemben.
6Ők láttak, akképen bámultak, megréműltek, elsiettek.
7Reszketés fogta el őket ott, vajudás mint a szűlő nőt.
8Keleti széllel összetörsz Tarsís-hajókat.
9Ahogy hallottuk, úgy láttuk az Örökkévalónak, a seregek urának városában, Istenünk városában: Isten szilárdítsa azt meg örökre. Széla.
10Elképzeltük, Isten, a te kegyedet benn a templomodban.
11A milyen a neved Isten, olyan a dicséreted, a föld széléig; igazsággal teli a jobbod.
12Örűl Czión hegye, újjonganak Jehúda lányai, ítéleteid okából.
13kerüljétek meg Cziónt, és járjátok körül, számláljátok meg tornyait.
14Fordítsátok szíveteket bástyájára, lépdeljetek át kastélyain, azért hogy elbeszéljétek az utóbbi nemzedéknek.
15Mert ez Isten, a mi Istenünk, mindörökké; ő vezérel minket holtiglan.