A zsoltárok könyve 51
1a karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2Mikor odament Nátán próféta hozzá, a midőn bement volt Bát-Sébához.
3Könyörülj rajtam, Istenem, kegyelmed szerint; irgalmad bősége szerint töröld el bűntetteimet.
4Sokszorosan moss meg engem bűnömtől, és vétkemtől tisztíts meg.
5Mert bűntetteimet tudom én, és vétkem előttem van mindig.
6Egyedül ellened vétkeztem, a mi rossz a szemeidben, azt tettem; azért, hogy igaznak bizonyulj szóltadban, jogosnak itéltedben.
7Lám, bűnben születtem, s vétekben fogant engem anyám.
8Lám, igazat kivánsz a vesékben, s a bensőben bölcseséget tudatsz velem.
9Tisztíts meg engem izsóppal, hogy tiszta legyek, moss meg, hogy hónál fehérebb legyek.
10Hallass velem vígságot és örömet, újjongjanak a csontok, melyeket összezúztál.
11Rejtsd el arczodat vétkeimtől s mind a bűneimet töröld el.
12Tiszta szívet teremts nekem, Isten, és szilárd szell emet ujíts meg én bennem.
13Ne vess el engem színed elöl, s szent szellemedet ne vedd el tőlem.
14Add vissza nekem üdvöd vígságát, és készséges szellemmel támassz engem.
15Hadd tanítsam az elpártolókat útjaidra, hogy a vétkesek hozzád megtérjenek.
16Ments meg engem vérbűntől, Isten, segedelmem Istene; újjongjon a nyelvem igazságodon.
17Uram, ajkaimat nyisd meg, hogy szájam hirdesse dicséretedet.
18Mert nem kivánsz vágóáldozatot, hisz adnám; égőáldozatot nem kedvelsz.
19Istennek vágóáldozatai: megtört lélek; megtört, zúzott szívet, oh Isten, nem vetsz meg.
20Tégy jót Cziónnal kedvességedben, építsd fel Jeruzsálem falait;
21akkor kivánsz majd igazsággal való vágóáldozatokat, égőáldozatot és egész áldozatot, akkor tulkok feljutnak oltárodra.