A zsoltárok könyve 56
1A karmesternek. Távoli néma galamb szerint. Dávidtól dal. Midőn elfogták őt a filiszteusok Gátban.
2Kegyelmezz nekem, Isten, mert lihegett rám ember, egész nap szorít engem harczoló.
3Lihegtek meglesőim egész nap, mert sokan küzdenek ellenem nagyfennen.
4A mely napon félnem kell, én te benned bízom.
5Isten által dicsérhetem igéjét, Istenben bízom, nem félek: mit tehet halandó nekem?
6Egész nap bántják dolgaimat, ellenem vannak mind az ő gondolataik, rosszra.
7Összesereglenek, kémlelnek, sarkaimat lesik ők, a midőn lelkemre törtek.
8Jogtalanságért szabadulásuk legyen? Haragban döntsd le a népeket, Isten!
9Bujdosásomat te megszámláltad, tedd könnyemet tömlődbe! Nemde könyvedben vannak!
10Akkor hátra fordulnak ellenségeim. a mely napon felkiáltok; ezt tudom: hogy Isten mellettem van.
11Isten által dicsérhetem az igét, az Örökkévaló által dicsérhetem az igét! -
12Istenben bizom, nem félek mit tehet ember nekem?
13Rajtam, oh Isten, fogadalmaid, hálaáldozatokat fizetek neked;
14mert megmentetted lelkemet a haláltól, nemde lábaimat is a taszítástól, hogy járhassak Isten előtt az élet világosságában.