A zsoltárok könyve 58
1A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal.
2Valóban némán beszéltek-e igazságot, egyenességgel itélitek az emberfiakat?
3Sőt szívben jogtalanságokat cselekesztek, kezeitek erőszakát méritek az országban.
4Elvetemedtek a gonoszok anyaméhtől fogva, eltévelyedtek születéstől fogva a hazugságot beszélők.
5Mérgük van, olyanféle mint a kígyó mérge, mint a siket viperáé, mely bedugja fülét,
6hogy meg ne hallja hangját a sugdosóknak, kiokult igézőnek igézését.
7Isten, rombold le fogaikat szájukban, a fiatal oroszlánok zápfogait rontsd le, Örökkévaló!
8Olvadjanak el, mint a vizek, melyek szétfolynak – nyilait úgy feszitse, mintha letörnének! –
9mint a csiga, mely olvadva mászik, mint koraszülött, mint vakondok, melyek napot nem láttak.
10Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mintegy nyersen, mintegy haragban elviszi a vihar.
11Örül az igaz, mert megtorlást látott, lábait füröszti a gonoszok vérében.
12Majd így szól az ember: Bizony van gyümölcs az igaz számára, bizony van Isten, a ki bíró a földön.