A zsoltárok könyve 60
1A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra.
2Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert.
3Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket! Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.
4Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.
5Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.
6Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!
7Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.
8Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.
9Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!
10Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?
11Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!
12Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.
13Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.