A zsoltárok könyve 62
1A karmesternek. Jedútún számára. Zsoltár Dávidtól.
2Bizony, Isten iránt légy csendben, lelkem; tőle van a segítségem.
3Bizony, ő a sziklám és segítségem, mentsváram: nem tántorodom nagyot.
4Meddig rohantok egy férfira — gyilkolnátok őt mindnyájan, – mint egy dűlő falra, betaszított kerítésre?
5Bizony, fenségéről őt letaszítani határozták, hazugságot kedvelnek: kiki szájával áldanak, de belsejükben átkoznak. Széla.
6Bizony, Istenre csendben várj, lelkem, mert tőle van reményem.
7Bizony, ő a sziklám és segítségem, mentsváram: nem tántorodom.
8Istennél van üdvöm és dicsőségem, erős sziklám, menedékem Istenben van.
9Bízzatok benne minden időben, oh nép, öntsétek ki előtte szíveteket; Isten menedék nékünk! Széla.
10Bizony, lehelet az ember fiai, hazugság a férfi fiai; felkerülvén a mérlegre, ők leheletnél könnyebbek egyaránt.
11Ne bízzatok a zsarolásban s rablottal ne hivalkodjatok; vagyon midőn virul, szívet ne fordítsatok rá.
12Egyet beszélt Isten, kettő az, mit hallottam: hogy Istené az erő.
13És tied, Uram, a szeretet, te fizetsz kinek-hinek cselekedete szerint.