A zsoltárok könyve 64
1A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.
3Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:
4a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,
5hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.
6Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?
7Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.
8Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.
9Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.
10S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.
11Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.