A zsoltárok könyve 65
1A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Ének.
2Hozzád illő a dicsérő dal, oh Isten, Cziónban, és neked fizettessék a fogadalom!
3Meghallója az imának, te eléd járul minden halandó.
4A bűnök dolgai elhatalmasodtak rajtam; bűntetteinket, te bocsásd meg azokat!
5Boldog, a kit megválasztasz és közeledni engedsz, hogy lakozzék udvaraidban! Hadd lakjunk jól javával házadnak, szent templomodnak!
6Félelmetes dolgokkal igazságban hallgass meg minket, üdvünk Istene, bizodalma mind a föld végeinek és a távoli tengernek;
7a ki megszilárdítja a hegyeket erejével, felövezkedve hatalommal,
8lecsillapítja tengerek zajongását, hullámaik zajongását és nemzetek zúgását.
9S megfélemedtek a végek lakói jeleidtől, reggel és est keletjeit megujjongtatod.
10Gondoltál tt földre és megáztattad, bőven meggazdagítod, Isten patakjából, mely vizzel teli; elkészíted gabnájukat, mert így készíted őt elő:
11barázdáit öntözve, lelapítva göröngyeit, záporesővel megpuhítod, megáldod növényzetét.
12Megkoronázod az esztendőt jóságoddal, és ösvényeid zsiradéktól csurognak.
13Csurognak a puszta tanyái s ujjongással övezkednek a halmok;
14öltöttek juhokat a rétek és a völgyek gabonába burkolóznak, riadoznak meg énekelnek!