A zsoltárok könyve 66
1A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
2zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
3mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
4Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
5Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
6Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
7Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
8Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
9a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
10Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.
11Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
12nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
13Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
14a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
15Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
16Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
17Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
18Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
19Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
20Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.