A zsoltárok könyve 68
1A karmesternek. Dávidtól. Zsoltár. Ének.
2Keljen föl Isten, szélyedjenek el ellenei és futamodjanak meg gyűlölői előle.
3Mint elhajtatik füst, hajtsad el őket; mint elolvad viasz tűz elől, veszszenek el a gonoszok Isten elől!
4De az igazak örüljenek, vigadjanak Isten előtt, örvendjenek örömmel!
5Énekeljetek Istennek, zengjétek nevét; töltsetek föl utat, a pusztaságokon hajtónak – Jáh a neve – és vigadjatok előtte!
6Árváknak atyja s özvegyeknek birája Isten, az ő szent hajlékában;
7Isten magánosokat letelepít a házban, foglyokat kivezet boldogulásra; ámde pártütők sivár földön laknak.
8Isten! mikor elindultál néped előtt, mihor lépdeltél a sivatagon – Széla –
9a föld megrendült, az egek is csepegtek Isten előtt, ez a Színáj Isten, Izraél Istene előtt.
10Esőt bőviben permeteztetsz, Isten; birtokodat, a lankadtat, te szilárdítod meg.
11Csapatod letelepedett benne, elkészíted azt jóságodban a szegénynek, oh Isten.
12Az Úr szózatot ad, a hirhozók nagy seregben vannak:
13Seregek királyai bolyongnak, bolyongnak, s a háznak aszszonya osztja a zsákmányt.
14Avagy feküdnétek az aklok között? Galambnak szárnyai ezüsttel borítvák és szárnytollai zöldes aranynyal.
15Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, hófehéres volt a Czalmónon.
16Isten hegye a Básán hegye, kúpozatos hegy a Básán hegye.
17Miért sandítotok, kúpozatos hegyek ti, a hegyre, melyet Isten megkívánt székhelyéül? Lakni is fogja az Örökkévaló mindétig.
18Isten szekere sok tízezernyi, ismételten ezernyi; az Úr van rajtuk – Színaj a szentélyben!
19Fölszálltál a magasba, ejtettél foglyot, vettél ajándékokat az emberek közűl; pártütők is lakni fognak Jáhnál, Istennél.
20Áldva legyen az Úr, napról-napra, hord bennünket; az Isten a mi segítségünk. Széla.
21Az Isten nekünk megsegítésre való Isten, a az Örökkévalónál, az Úrnál vannak kiszabadítások a halálból.
22Bizony, Isten ősszezúzza ellenségei fejét, hajas fejetetejét a bűneiben járónak.
23Szólt az Úr: Básánból hozom vissza, visszahozom a tenger mélységeiből:
24azért hogy vérbe mártsad lábadat, ebeid nyelvének az ellenségekben legyen része.
25Látták járataidat, Isten, Istenemnek, királyomnak járatait a szentélyben.
26Elől mentek énekesek, azután hárfások, dobverő leányzók közepette.
27Gyülekezetekben áldjátok Istent, az Urat, Izraél forrásából valók ti!
28Ott van Benjámin, a legifjabbik, vezetőjük, Jehúda nagyjai, néptömegükkel, Zebúlún nagyjai, Naftáli nagyjai.
29Elrendelte Istened hatalmadat – hatalmas légy, oh Isten, a ki ezt művelted értünk,
30templomodból Jeruzsálem fölött! Neked visznek királyok ajándékot.
31Dorgáld meg a nádasnak vadját, bikák csordáját népek borjai közt, az ezüst rudakon tipródót, szétszórva a karczokat kedvelő népeket.
32Eljönnek főurak Egyiptomból, Kús sietve terjeszti kezeit Istenhez.
33Királyságai a földnek, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak- Széla-,
34annak a ki hajt az ősrégi egek egein; íme hallatja hangját, hatalmas hangot.
35adjatok hatalmat Istennek! Izraélen van fensége és hatalma a felhőkben.
36Félelmetes az Isten a te szentélyeidből; Izraél Istene, ő ad hatalmat és erősödést a népnek. Áldva legyen Isten.