A zsoltárok könyve 79
1Zsoltár Ászáftól. Isten, birtokodba behatoltak nemzetek, megtisztátalanították szent templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet.
2Odaadták szolgáid hulláját eledelül az ég madarának, jámboraid húsát a föld vadjának.
3Víz gyanánt ontották vérüket Jeruzsálemnek körülötte s nem temetett senki.
4Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, gúnnyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
5Meddig, Örökkévaló, haragszol mindétig, ég mint a tűz buzgalmad?
6Öntsd ki hevedet a népekre, melyek téged nem ismernek, s a királyságokra, melyek nevedet nem szólítják;
7mert megették Jákóbot és hajlékát elpusztították.
8Ne emlékezzél rovásunkra az elődök bűneiről, gyorsan elénkbe jőjjön irgalmad, mert megfogytunk nagyon.
9Segíts minket, üdvünk Istene, neved dicsőségének dolgáért; ments meg és bocsásd meg vétkeinket neved kedvéért!
10Miért mondják a nemzetek: hol az Istenük? Legyen tudomásul a nemzetek közt, szemeink láttára, szolgáid kiontott vérének megtorlása!
11Jusson eléd a foglyok nyögése! Karod nagysága szerint tartsd fönn a halálnak fiait!
12És térítsd meg szomszédainknak hétszeresen az ő ölükbe gyalázásukat, mellyel téged gyaláztak, Uram!
13Mi pedig, a te néped s legelőd juhai, hálát adunk neked örökké, nemzedékre meg nemzedékre beszéljük el dicséretedet!