A zsoltárok könyve 81
1A karmesternek, a Gittitre. Ászáftól.
2Ujjongjatok Istennek, a mi erőnknek, riadozzatok Jákób Istenének!
3Hangoztassatok dalt és hallassatok dobot, kedves hárfát, lanttal együtt!
4Fújjátok újholdkor a harsonát, holdtöltekor, ünnepünk napjára.
5Mert törvény az Izraél számára, rendelete Jákób Istenének;
6bizonyságul tette azt Józsefben, midőn kivonult Egyiptom országa ellen: Nyelvet, melyet nem ismerek, hallok.
7Elvontam a tehertől vállát, kezei megszabadultak a kosártól.
8A szorultságban hívtál és kiragadtalak, meghallgattalak a mennydörgés rejtekében, megvizsgáltalak a pörlekedés vizénél. Széla.
9Halljad népem, hadd intselek téged, Izraél, bár hallgatnál rám.
10Ne legyen közted idegen isten, s ne borulj le idegen nép istene előtt.
11Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki felhoztalak téged Egyiptom országából: tágra nyisd szájad, megtöltöm azt.
12De népem nem hallgatott szavamra, s Izraél nem engedett nekem.
13Magukra bocsátottam tehát szívük makacságában, járjanak saját tanácsaik szerint.
14Vajha népem hallgatna reám, Izraél utaim szerint járna:
15rövidesen megaláznám ellenségeiket, s szorongatóikra fordítanám kezemet;
16az Örökkévaló gyűlölői hízelegnének neki s örökké tartana az idejük.
17Ennie adott búza zsiradékából, és sziklából jóllakattalak mézzel.