A zsoltárok könyve 84
1A karmesternek, a Gittitre. Kórach fiaitól. Zsoltár.
2Mi kedvesek a te lakaid, Örökkévaló, seregek ura!
3Vágyódott és epedt is a lelkem az Örökkévaló udvarai után; szívem s húsom ujjonganak az élő Isten felé.
4A madár is talált házat és a fecske fészket magának, a hová fiókáit tette, a te oltáraid mellett, oh Örökkévaló, seregek ura, én királyom és Istenem.
5Boldogok, kik házadat lakják, egyre dicsérnek téged. Széla.
6Boldog az ember, kinek benned van az ereje, kiknek útjaid vannak szívükben;
7kik átvonulnak a sírás völgyén, forrássá teszik azt, áldásba is burkolja a tavaszi eső.
8Haladnak erőről erőre, megjelennek Isten előtt Cziónban.
9Örökkévaló, Isten, seregek Ura, halljad imádságomat, figyelj, Jákób Istene! Széla.
10Mi paizsunk, lásd, oh Isten és tekintsd fölkentednek arczát.
11Mert jobb egy nap udvaraidban ezernél, inkább választom a küszöbön időzni Istenem házában semmint lakni gonoszságnak sátraiban.
12Mert nap és paizs az Örökkévaló, az Isten; kegyet és dicsőséget ád az Örökkévaló – nem vonja meg a jót a gáncstalanul járóknak.
13Örökkévaló, seregek Ura, boldog az ember, ki benned bízik!