A zsoltárok könyve 85
1A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár.
2Kedvelted, Örökkévaló, országodat, visszahoztad Jákób foglyait,
3megbocsátottad néped bűnét, eltakartad minden vétküket. Széla.
4Visszavontad egész indulatodat, elfordítottad föllobbant haragodat.
5Térj vissza hozzánk, üdvünk Istene, és oszlasd el bosszúságodat ellenünk.
6Örökké haragszol-e reánk, elhúzod haragodat nemzedékig meg nemzedékig?
7Nemde te újra fölélesztesz majd minket, hogy néped örüljön benned!
8Engedd látnunk, Örökkévaló, szeretetedet, és üdvödet add nekünk!
9Hadd hallom, mit beszél az Isten, az Örökkévaló, midőn békét beszél népéhez és jámboraihoz, csak balgaságba ne essenek vissza.
10Bizony közel van tisztelőihez az ő üdve, hogy dicsőség lakozzék országunkban.
11Szeretet és hűség találkoztak, igazság és béke csókolóztak;
12hűség a földből sarjad, igazság az égből tekint le.
13Az Örökkévaló is adja a jót és országunk megadja termését.
14Igazság járjon előtte s útnak eressze lépteit.