A zsoltárok könyve 86
1Ima Dávidtól. Hajlítsd, oh Örökkévaló, füledet, hallgass meg, mert szegény és szűkölködő vagyok.
2Őrizd meg lelkemet, mert jámbor vagyok; segítsd meg szolgádat, te oh Istenem, azt a ki benned bízik.
3Kegyelmezz meg nekem, Uram, mert hozzád kiáltok föl egész nap.
4Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert hozzád, Uram, viszem lelkemet.
5Mert te, Uram, jóságos vagy és bűnbocsátó, bőséges a szeretetben mindazok iránt, kik téged hívnak.
6Figyelj, Örökkévaló, imádságomra, s figyelmezz könyörgéseim szavára.
7Szorultságom napján hívlak, mert meghallgatsz engem.
8Nincs olyan mint te az istenek közt, Uram, és semmi olyan mint a műveid.
9Mind a nemzetek, melyeket alkottál, majd jönnek és leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek;
10mert nagy vagy és csodákat mívelő te, oh Isten, egyedül.
11Igazits engem, Örökkévaló, útadra, hogy járjak igazságodban, egyesítsd szívemet, hogy félje nevedet.
12Hadd magasztallak Uram, Istenem, egész szivemmel és hadd tisztelem nevedet örökké;
13mert szereteted nagy én rajtam, és kimentetted lelkemet a mélységes alvilágból.
14Isten, kevélyek támadtak ellenem és erőszakosok csapatja tört lelkemre, és téged nem tartottak szemük előtt.
15De te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszantűrő és bőséges a szeretetben és igazságban.
16Fordulj felém és kegyelmezz nekem, add erődet a te szolgádnak és segíts szolgálód fiának.
17Tégy rajtam jelt, a jóra, hogy lássák gyűlölőim és szégyenüljenek meg, hogy te, Örökkévaló, megsegítettél és megvígasztaltál engem.