A zsoltárok könyve 95
1Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.
2Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!
3Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;
4kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;
5kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.
6Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.
7Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.
8Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,
9a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.
10Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;
11úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!