2 Chronicles 1
1Megerõsödék királyságában Salamon, a Dávid fia; és az Úr az õ Istene vele volt, és õt igen felmagasztalá.
2És szóla Salamon az egész Izráel népének, ezredeseknek, századosoknak, a bíráknak és egész Izráel minden elõljáróinak [és] a családfõknek,
3Hogy elmennének Salamon és az egész gyülekezet õ vele a magaslatra, mely Gibeonban vala; mert ott volt az Isten gyülekezetének sátora, melyet Mózes, az Úr szolgája csinált vala a pusztában;
4De az Isten ládáját Dávid már felvitte volt Kirját-Jeárimból arra a [helyre,] melyet készített számára Dávid; mert sátort állított fel számára Jeruzsálemben.
5A rézoltár azonban, melyet Bésaléel, az Uri fia csinált, a ki a Huri fia volt, ott volt az Úr sátora elõtt; felkeresé tehát azt Salamon és a gyülekezet.
6És áldozék ott Salamon a rézoltáron az Úr elõtt, mely a gyülekezetnek sátorában vala, áldozék azon ezer égõáldozatot.
7Azon éjszaka megjelenék az Isten Salamonnak, és monda néki: Kérj a mit akarsz, hogy adjak néked.
8És monda Salamon az Istennek: Te nagy irgalmasságot cselekedtél az én atyámmal, Dáviddal; és õ helyette engemet királylyá tettél.
9Most, oh Uram Isten, legyen állandó a te beszéded, [melyet szólottál volt] az én atyámnak, Dávidnak; mert te választottál engem királylyá e nép felett, mely [oly] sok, mint a földnek pora.
10Most azért adj nékem bölcseséget és tudományt, hogy a te néped elõtt mind ki-, mind bemehessek; mert vajjon kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?
11Akkor monda az Isten Salamonnak: Minthogy ez volt a te szívedben, és nem kértél tõlem gazdagságot, kincset és tisztességet, avagy a téged gyûlölõknek lelkét, sem hosszú életet magadnak nem kértél, hanem kértél magadnak bölcseséget és tudományt, hogy kormányozhasd az én népemet, mely felett királylyá tettelek téged:
12A bölcseséget és a tudományt megadtam néked, sõt gazdagságot, kincset és tisztességet is olyat adok néked, a melyhez hasonló nem volt sem az elõtted, sem az utánad való királyoknak.
13És visszatére Salamon Jeruzsálembe a Gibeon hegyérõl, a gyülekezet sátora elõl és uralkodék az Izráelen.
14Szerze Salamon szekereket és lovagokat; és vala néki ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lovagja, a kiket helyheztete a szekerek városaiba és Jeruzsálembe a király mellé.
15És felhalmozá a király az ezüstöt és aranyat, mint a köveket, Jeruzsálemben; a czédrusfákat is felhalmozá, mint a vadfügefákat, melyek a lapályon nagy tömegben vannak.
16És Salamonnak hoznak vala lovakat Égyiptomból; mert a király kereskedõi sereggel vették volt meg a lovakat szabott áron.
17És mikor feljõnek vala, hozának Égyiptomból egy szekeret hatszáz ezüst [siklusért,] egy-egy lovat százötven ezüst [siklusért;] és ugyan csak õk szállították ezeket a Hitteusok minden királyainak és Siria királyainak.