Ámós könyve 6
1Oh a gondatlanok Cziónban és az elbizakodók Sómrón hegyén, a nemzetek elsejének jelesei és a kikhez eljönnek az Izraél házabeliek!
2Kelljetek át Kalnéba és lássátok, és menjetek onnan a nagy Chamátba, és szálljatok le a filiszteus Gátba: vajon, jobbak-e eme királyságoknál, avagy nagyobb-e határuk a ti határotoknál?
3Akik tova toljátok a veszedelem napját, de közel hoztátok az erőszak ülését.
4Kik ott feküsznek elefántcsont ágyakon és elnyújtóznak nyoszolyáikon, és esznek juhokat a nyájból, meg borjakat a hizlalóból.
5Akik danolnak hárfaszó mellett; mint Dávid, kigondoltak maguknak hangszereket.
6A kik bort isznak tálakból, és az olajok legjavával kenik magukat, mert nem volt fájdalmuk József romlása miatt.
7Azért most számkivetésbe mennek a számkivetettek élén és véget ér az elnyújtózók rivalgása.
8Megesküdött az Úr az Örökkévaló önmagára, úgymond az Örökkévaló, a seregek Istene, utálom én Jákób gőgjét és kastélyait gyűlölöm és kiszolgáltatom majd a várost és teljességét.
9És lészen, ha hátramarad tíz ember egy házban, meghalnak.
10S ha fölveszi rokona, s a ki eltakarítja, hogy a csontokat kivigye a házból s azt mondja annak, ki a ház hátulján van: van-e még valaki nálad? – és azt mondja: nincsen! – akkor így szól: csitt, mert nem kell említeni az Örökkévaló nevét!
11Mert íme, az Örökkévaló parancsolja és szétüti a nagy házat darabokká s a kicsi házat roncsokká.
12Vajon sziklán szaladhatnak-e lovak, avagy szánt-e valaki marhákkal? – hogy méreggé változtattátok a jogot, és az igazság gyümölcsét ürömmé?
13Akik a semminek örülnek, akik mondják: nemde a mi erőnkkel szereztünk magunknak hatalmat!
14Mert, íme, én támasztok ellenetek, Izraél háza, úgymond az Örökkévaló, a seregek Istene, egy nemzetet; majd szorítanak benneteket, Chamnát felől egészen a sivatag patakjáig.