Ezékiel könyve 22
1És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:
2És te ember fia, ítélni akarod-e, ítélni akarod-e a vérontás városát? Tudasd hát vele mind az utálatosságait.
3És mondjad: Így szól az Úr, az Örökkévaló. Város, mely vért ont a maga közepén, hogy eljöjjön ideje, és bálványokat készített a területén, hogy megtisztátalanuljon.
4Véred által, amelyet ontottál, bűnbe estél és bálványaid által, melyeket készítettél, megtisztátalanultál; így közel hoztad napjaidat és eljutottál éveidhez; azért tettelek gyalázattá a nemzeteknek és csúfolássá mind az országoknak.
5A közel levők és a tőled távol levők csúfot űznek majd veled, tisztátalan nevű te, nagy zűrzavarú!
6Íme, Izrael fejedelmei, ki-ki karja szerint voltak te benned, hogy vért ontsanak;
7atyát és anyát gyaláztak benned, a jövevénnyel erőszakosan bántak közepetted, árvát és özvegyet sanyargattak benned;
8szentségeimet megvetetted, szombatjaimat megszentségtelenítetted;
9rágalmazó emberek voltak benned, hogy vért ontsanak; a hegyeken ettek benned, fajtalanságot követtek el közepetted;
10az atyának szemérmét fölfedték benned, a tisztulásban levő tisztátalan nőt meggyalázták benned;
11ki-ki felebarátjának nejével utálatosságot cselekedett, ki-ki menyét megfertőztette fajtalansággal és ki-ki nővérét, atyjának leányát meggyalázta benned;
12megvesztegetést fogadtak el benned, hogy vért ontsanak, kamatot és többletet vettél és nyerészkedtél felebarátaidon fosztogatással, rólam pedig elfelejtkeztél, úgymond az Úr, az Örökkévaló.
13Íme hát összecsapom tenyeremet a te nyerészkedésed miatt, melyet elkövettél, és vérontásod miatt, mely közepetted volt.
14Állhatatos lesz-e szíved, avagy erősek lesznek-e kezeid azon napokon, midőn elbánok veled? Én az Örökkévaló beszéltem és megteszem.
15Elszélesztelek téged a nemzetek közé és elszórlak az országokban, és végkép elveszem tőled tisztátalanságodat;
16és megszentségtelenítve leszel önmagad által a nemzetek szeme láttára, és megtudod, hogy én vagyok az Örökkévaló.
17És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:
18Ember fia, lett nekem Irrael háza salakká, mindnyájan réz és ón és vas és ólom a kohó közepette, ezüstsalakká lettek.
19Azért így szól az Úr, az Örökkévaló: mivel mindnyájatok salakká lettetek, azért íme én összegyűjtelek benneteket Jeruzsálem közepébe;
20amint összegyűjtenek ezüstöt és rezet és vasat és ólmot és ónt a kohó közepébe, hogy tüzet szítsanak rá, hogy megolvasszák, úgy foglak összegyűjteni haragomban és hevemben; beteszlek és megolvasztlak benneteket.
21Egybehozlak benneteket, és szítom rátok indulatom tüzét, hogy megolvadjatok közepette.
22Valamint megolvad az ezüst a kohóban, úgy fogtok ti megolvasztatni benne; és megtudjátok, hogy én, az Örökkévaló ontottam rátok hevemet.
23És lett hozzám az Örökkévalónak igéje, mondván:
24Ember fia, mondd neki: te meg nem tisztított ország vagy, melynek nem jutott eső a harag napján.
25Prófétáinak összeesküvése van benne; olyanok, mint ragadmányt ragadozó, ordító oroszlán: lelkeket faltak, gazdagságot és drágaságot vesznek maguknak, özvegyeit szaporították közepette.
26Papjai erőszakoskodtak tanomon és megszentségtelenítették szentségeimet, szent és nem-szent között nem tettek különbséget, a tiszta és tisztátalan közti különbséget nem ismertették meg; szombatjaimtól elrejtették szemeiket, úgy, hogy megszentségteleníttettem közöttük.
27Nagyjai őbenne olyanok, mint a ragadmányt ragadozó farkasok, vért ontanak, lelkeket semmisítenek meg, azért, hogy nyerészkedést űzzenek.
28Prófétái pedig mázzal vakoltak nekik, hamisat látva és hazugságot jósolva nekik, azt mondva: így szól az Úr, az Örökkévaló, holott az Örökkévaló nem beszélt.
29Az ország népe fosztogatást művelt és rablást követett el, szegényt és szűkölködőt zaklattak s a jövevényt fosztogatták, jog ellenére.
30És kerestem közülük valakit, aki falat vonna és a résben állna előttem az országért, hogy el ne pusztítsam, de nem találtam.
31Kiontottam tehát rájuk haragomat, indulatom tüzével megsemmisítettem őket, útjukat fejükre hárítottam, úgymond az Úr, az Örökkévaló.