Bírák könyve 19
1Volt azokban a napokban – király nem volt Izraélben – volt egy levita férfiú, a ki tartózkodott Efraim hegységének hátulján, s vett magának ágyasnőt a Jehúdabeli Bét-Léchemből.
2De ágyasa hűtelen lett hozzá és elment tőle, atyja házába, a Jehúdabeli Bét-Léchembe, és ott volt négy teljes hónapig.
3Akkor fölkelt a férje és ment utána, hogy szívére beszéljen, hogy visszahozza; vele volt a legénye és egy pár szamár. Bevezette őt atyja házába, meglátta a leányzó atyja és örülve elébe ment.
4Tartóztatta őt az ipja, a leányzó atyja és nála maradt három napig; ettek, ittak és megháltak ott.
5S volt a negyedik napon, fölkeltek kora reggel, és készült elmenni; ekkor szólt a leányzó atyja a vejéhez: Erősítsd szívedet egy darab kenyérrel, azután elmehettek.
6Leültek, ettek kettejük együtt és ittak; ekkor szólt a leányzó atyja a férfiúhoz: Egyezz csak bele, hálj meg, hogy jó kedved legyen.
7De a férfiú készült elmenni; azonban unszolta az ipja és újra meghált ott.
8S fölkelt kora reggel az ötödik napon, hogy elmenjen; ekkor szólt a leányzó atyja: Erősítsd, kérlek, szívedet és késedelmezzetek, míg lehajlik a nap. És ettek kettejük.
9Erre készült a férfiú elmenni, ő meg ágyasa és legénye. S mondta neki az ipja, a leányzó atyja: Íme, kérlek, a nap esteledésre hanyatlott, háljatok csak meg, íme, aláereszkedik a nap, hálj meg itt, hogy jó kedved legyen, s majd holnap korán fölkeltek utatokra és elmehetsz sátradhoz.
10De nem akart a férfiú meghálni, fölkelt és elment s eljutott Jebúsz felé – Jeruzsálem az – és vele egy pár fölnyergelt szamár, meg az ágyasa vele.
11Jebúsz mellett voltak, a nap pedig nagyon alászállott, akkor szólt a legény az urához: Jer csak, hadd térünk be a jebúszinak e városába és majd meghálunk benne.
12Szólt hozzá az ura: Ne térjünk be idegenek városába, kik nem Izraél fiai közül valók, hanem vonuljunk tova Gibeáig.
13Mondta legényének: Jer, hadd közeledünk a helységek egyikéhez, hogy megháljunk Gibeában vagy Rámában.
14És tova vonultak és mentek; ekkor reájok alkonyodott a nap a Benjáminhoz tartozó Gibea mellett.
15Betértek oda, hogy bemenjenek és megháljanak Gibeában; bement és leült a város piaczán, de nem volt senki, a ki befogadta őket a házba, hogy megháljanak.
16De íme egy öreg ember jön munkájáról a mezőről este – a férfiú Efraim hegységéből volt, de Gibeában tartózkodott, a helység emberei pedig Benjáminbeliek –
17fölemelte szemeit és látta az utas férfiút a város piaczán; s mondta az öreg ember: Hová mész és honnan jössz?
18Szólt hozzá: Átmegyünk a Jehúdabeli Bét-Léchemből Efraim hegysége hátuljáig; onnan való vagyok és a Jehúdabeli Bét-Léchembe mentem, s az Örökkévaló házába akarok menni és nincs senki, ki engem befogadna a házba.
19Szalma is, abrak is van ugyan szamaraink számára, kenyér és bor is van számomra és szolgálód számára, meg a legény számára, ki szolgáiddal van, nincsen hiány semmiben.
20Erre mondta az öreg ember: Béke veled, minden szükséged csak az én dolgom legyen, csak a piaczon ne hálj meg.
21Bevezette őt házába és abrakot csinált a szamaraknak, megmosták lábaikat, ettek és ittak.
22Ők éppen jó kedvűek voltak, s íme a város emberei, alávaló emberek, körülvették a házat, dörömbölve az ajtón; és szóltak az öreg emberhez, a ház gazdájához, mondván: Vezesd ki a férfiút, a ki házadba jött, hadd ismerjük meg.
23És kiment hozzájuk az ember, a ház gazdája, és mondta nekik: Ne, testvéreim, ne tegyetek, kérlek, rosszat; miután hogy bejött ez a férfiú házamba, ne kövessétek el ezt az aljasságot.
24Íme hajadon leányom és amannak ágyasa, hadd vezessem csak ki őket, gyalázzátok meg őket és tegyetek velük, a mi jónak tetszik szemeitekben; e férfiún azonban el ne kövessétek ezt az aljas dolgot.
25De nem akartak reá hallgatni az emberek, ekkor megfogta a férfiú az ágyasát és kivezette hozzájuk az utczára; megismerték őt és játékot űztek vele egész éjjel reggelig, s elbocsátották, mikor feljött a hajnal.
26Jött az asszony hajnal fele; és lerogyott az ember házának bejáratán, a hol ura volt, virradtig.
27Midőn reggel fölkelt az ura, kinyitotta a ház ajtait és kiment, hogy utjára induljon; s íme, az asszony, az ő ágyasa, lerogyva a ház bejáratán és kezei a küszöbön.
28És szólt hozzá: Kelj föl, hadd indulunk! De semmi felelet. Erre föltette a szamárra, fölkelt a férfiú és elment hazájába.
29Midőn megérkezett házába, vette a kést, megfogta ágyasát és földarabolta őt tagjai szerint tizenkét darabra és szétküldte Izraél egész határában.
30És volt, mind a ki látta, így szólt: Nem történt és nem láttatott ilyesmi azon naptól fogva, hogy feljöttek Izraél fiai Egyiptom országából, mind e mai napig; fordítsatok rá gondot, tanakodjatok és beszéljetek!