A krónikák első és második könyve 18
1És volt Jehósáfátnak gazdagsága s tisztelete bőven; és sógorságra lépett Achábbal.
2És évek múltán lement Achábhoz Sómrónba, és Acháb vágott számára juhokat és szarvasmarhát sokat és a vele levő nép számára; és rábeszélte őt, hogy menjen fel Rámót-Gileádba.
3És szólt Acháb, Izrael királya, Jehósáfáthoz, Jehúda királyához: Eljössz-e velem Rámót-Gileádba? Mondta neki Én úgy mint te, és úgy mint a te néped az én népem s veled vagyok a háborúban!
4Majd szólt Jehósáfát Izrael királyához: Kérdezd csak meg ma az Örökkévaló igéjét.
5És összegyűjtötte Izrael királya a prófétákat, négyszáz embert és szólt hozzájuk: Elmenjünk-e háborúba Rámót-Gileád ellen, vagy abban hagyjam-e? Mondták: Menj fel; adni fogja az Isten a királynak kezébe.
6És mondta Jehósáfát: Nincs-e itt még prófétája az Örökkévalónak, hogy őtőle kérdezhessük?
7Szólt Izrael királya Jehósáfáthoz: Még van egy férfiú, akitől megkérdezhetjük az Örökkévalót, de én gyűlölöm őt, mert nem szokott felőlem prófétálni jóra, hanem minden napjaiban rosszra; Mikhájehú, Jimla fia az. Erre szólt Jehósáfát: Ne mondjon ilyent a király.
8Szólított tehát Izrael királya egy udvari tisztet s mondta: Hamar hívd Mikhájehút, Jimla fiát.
9Izrael királya pedig meg Jehósáfát, Jehúda királya ültek, kiki a trónján, ruhákba öltözve ültek a szérűn Sómrón kapujának bejáratán és mind a próféták prófétáltak előttük.
10És készített magának Czidkijáhú, Kenáana fia, vasszarvakat és mondta: Így szól az Örökkévaló: ezekkel döföd le Arámot, míg meg nem semmisíted.
11Mind a próféták is ekképpen prófétáltak, mondván: Vonulj föl Rámót-Gileádba és légy szerencsés, és adja az Örökkévaló a király kezébe.
12A követ pedig, aki ment hívni Mikhájehút, beszélt hozzá, mondván: Lám, a próféták egyhangúlag jót beszéltek a királyhoz, legyen, kérlek, a te szavad olyan, mint azok egyikéé, hogy jót beszélj.
13De mondta Mikhájehú: Él az Örökkévaló, bizony amit majd szól az Istenem, azt fogom beszélni.
14Erre odament a királyhoz, és szólt hozzá a király: Mikha, elmenjünk-e háborúba Rámót-Gileád ellen, avagy abbahagyjam? Szólt: Menjetek föl és legyetek szerencsések és adassanak kezetekbe.
15Ekkor szólt hozzá a király: Még hányszor eskesselek meg téged, hogy csupán igazat beszélj hozzám az Örökkévaló nevében?
16Mondta: Láttam egész Izraelt elszéledve a hegyeken mint a juhok, melyeknek nincs pásztoruk; és szólt az Örökkévaló: nincs ezeknek uruk, menjenek vissza, kiki a házába, békében!
17Ekkor szólt Izrael királya Jehósáfáthoz: Nemde mondtam neked, nem fog ez rólam jót prófétálni, hanem csak rosszat!
18És szólt: Azért halljátok az Örökkévaló igéjét: Láttam az Örökkévalót, ülve a trónján és az égnek egész serege áll jobbjáról s baljáról.
19És mondta az Örökkévaló: Ki beszélné rá Achábot, Izrael királyát, hogy fölvonuljon és elessék Rámót-Gileádban? És szólt – az egyik imígy szólt vala, a másik meg amúgy szólt.
20Erre kilépett egy szellem, az Örökkévaló eléállt a mondta: Én beszélem rá! És szólt hozzá az Örökkévaló: Mivel?
21Mondta: Kimegyek és leszek hazug szellemmé mind az ő prófétáinak szájában. És mondta: Rá fogod beszélni és győzni is fogsz; menj ki és cselekedjél ekképpen!
22Most tehát íme adott az Örökkévaló hazug szellemet mind a prófétáid szájába, holott az Örökkévaló veszedelmet mondott ki rád.
23Erre odalépett Czidkijáhú, Kenáana fia, és arcul ütötte Mikhájehút és mondta: Mely úton szállt el az Örökkévaló szelleme én tőlem, hogy veled beszéljen?
24Mondta Mikhájehú: Ám majd látod ama napon, midőn szobából szobába mész, hogy elrejtőzzél.
25Ekkor szólt Izrael királya: Vegyétek Mikhájehút és vezessétek vissza Ámónhoz, a város nagyjához, és Jóáshoz, a király fiához;
26s mondjátok: így szól a király, vessétek ezt a fogházba s adjatok neki enni szűken kenyeret és szűken vizet, míg visszatérek békében.
27Ekkor szólt Mikhájehú: Ha békében fogsz visszatérni, nem az Örökkévaló beszélt általam. És szólt: halljátok ti népek mind!
28Fölvonult tehát Izrael királya meg Jehósáfát Jehúda királya, Rámót-Gileádba.
29És szólt Izrael királya Jehósáfáthoz: Elmásítván magamat, megyek a harcba, te meg öltsd fel a magad ruháit. És elmásította magát Izrael királya s a harcba mentek.
30Arám királya azonban megparancsolta volt az ő szekérhada vezéreinek, mondván: Ne harcoljatok kicsinnyel, naggyal, hanem egyedül Izrael királyával.
31És volt, amint meglátták a szekérhad vezérei Jehósáfátot, azt mondták: bizony Izrael királya az, és körülfogták őt, hogy harcoljanak vele. Ekkor fölsikoltott Jehósáfát, és az Örökkévaló megsegítette őt, és eltérítette Isten őket tőle.
32És volt, amint látták a szekérhad vezérei, hogy nem Izrael királya az, elfordultak tőle.
33Egy ember pedig jóhiszemben meghúzta íját és eltalálta Izrael királyát a kapcsok és a páncél között. Ekkor azt mondta a szekérhajtónak: Fordítsd meg kezedet és vigyél ki a táborból, mert megsebesültem.
34És nekihevesedett a harc ama napon, Izrael királya pedig állva marad a kocsiban Arámmal szemben estig; és meghalt a nap lenyugta idején.