Izajás könyve 21
1Beszéd a tenger pusztájáról. Mint viharok a délvidéken, akképp vonul, pusztából jő, félelmetes földről.
2Kemény látomást jelentettek nekem: a hűtlenkedő hűtlenkedik, a pusztító pusztít; gyere föl Élám, ostromolj Média, minden sóhajtását megszűntettem!
3Azért telvék ágyékaim reszketése kínok fogtak el, mint a szülőnő kínjai, elszédültem, úgyhogy nem hallok, megrémültem, úgy hogy nem látok.
4Támolygott a szívem, borzadály ijesztett engem; kéjem estéjét remegéssé tette számomra.
5Rendezik az asztalt, terítik a terítőt, esznek-isznak – fel vezérek, kenjetek pajzsot!
6Mert így szólt hozzám az Úr: Menj, állíts föl őrt, amit látni fog, jelentse.
7ha lát nyargaló csapatot, egy pár lovast, szamáron nyargalókat, tevén nyargalókat, akkor figyeljen figyelemmel, nagy figyelemmel.
8És kiáltott mint oroszlán: Őrhelyen, Uram, állok én mindig nappal, és őrizetemen ott állok mind az éjszakákban.
9És íme itt jön egy nyargaló embercsapat, egy pár lovas. Ekkor megszólalt és mondta: Elesett, elesett Bábel és isteneinek mind a képeit földre zúzta!
10Oh, te megcsépeltem, szérűmnek fia, amit hallottam az Örökkévalótól a seregek urától, Izrael Istenétől, jelentettem nektek.
11Beszéd Dúmáról. Hozzám szólnak Széirből: őr, mennyire van az éjszaka, őr, mennyire van az éjszaka?
12Mondta az őr: Eljött a reggel meg az éjjel is; ha kérdeni akartok, kérdjetek, újból jöjjetek el.
13Beszéd Arábiáról. Az erdőben, Arábiában háltok, dedániak karavánjai.
14A szomjúhozó elé hoznak vizet; Téma országának lakói kenyerével mentek elé a bujdosónak.
15Mert a kardok elől bujdostak el, a kirántott kard elől és a feszített íj elől, a háborúnak súlya elől.
16Mert így szólt hozzám az Úr: Egy év múlva, a napszámos évei szerint, elenyészik Kédár egész dicsősége: Kédár vitéz fiai ifjainak megmaradt száma pedig csekély lesz, mert az Örökkévaló, Izrael Istene szólt.