Énekek éneke 2
1Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.
2Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között.
3Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.
4Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem.
5Erősítsetek engem szőlőlepénynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek.
6Balja fejemen alól és jobbja átölel!
7Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.
8Hallga, barátom ímhol jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon.
9Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át.
10Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el!
11Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment;
12a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban;
13a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit s a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el
14Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos.
15Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak.
16Barátom az enyim s én vagyok az övé, a ki a liliomok közt legeltet. 17. Mig hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.