A királyok első és második könyve 17
1És szólt Achítófel Ábsálómhoz: Hadd választok, kérlek, tizenkétezer embert, hadd kelek föl és űzőbe veszem Dávidot ez éjjel;
2majd rárontok, mikor ő fáradt és erőtlen kezű, s megijesztem őt, hogy megfutamodjék az egész vele levő nép és megölöm az egyedül maradt királyt,
3hogy hozzád térítsem az egész népet: amint elfordul mindnyája attól a férfiútól, kit te keresel, békében lesz az egész nép.
4És helyesnek tetszett a dolog Ábsálóm szemeiben és mind az Izrael véneinek szemeiben.
5Ekkor így szólt Ábsálóm: Híjátok csak az Arkibeli Chúsájt is, hadd halljuk azt is ami az ő szájában van.
6Jött tehát Chúsáj Ábsálómhoz, és szólt hozzá Ábsálóm, mondván: Ily módon szólt Achítófel, vajon megtegyük-e szavát? Ha pedig nem, szólj te.
7És szólt Chúsaj Ábsálómhoz: Nem jó a tanács, melyet Achítófel ez ízben tanácsolt.
8Mondta Chúsáj: Te ismered atyádat és embereit, hogy vitézek ők és elkeseredett lelkűek, mint a kölykétől megfosztott medve a mezőn; és atyád a harc embere és nem hál a néppel együtt.
9Íme, ő most rejtőzik valamely veremben vagy bármely helyen; és lesz, midőn eleinte néhányan elesnek közülük és meghallja valaki, azt mondja majd: vereség esett a népen, mely Ábsálómot követi.
10És még ha bátor ember is az, akinek szíve olyan mint az oroszlán szíve, el fog az csüggedni; mert tudja egész Izrael, hogy vitéz az atyád és hogy bátor emberek azok, kik vele vannak.
11Azért azt tanácslom: gyűjtessék össze hozzád egész Izrael Dántól Beér-Sébáig, annyi mint a tenger mellett levő föveny, és magad is menj a háborúba.
12Majd rárontunk bármelyik helyen, ahol megtalálható és ráereszkedünk, amint aláhull a harmat a földre, úgy hogy nem marad belőle és mind a vele levő emberekből egy sem.
13Ha, pedig városba húzódnék, akkor visz majd egész Izrael köteleket ama városhoz és elhurcoljuk őt a patakig, amíg ott még göröngy sem lesz található.
14És mondta Ábsálóm meg mind az Izrael emberei: Jobb az Arkibeli Chúsáj tanácsa Achítófel tanácsánál – az Örökkévaló pedig így rendelte, hogy meghiúsíttassék Achítófel jó tanácsa, avégett, hogy elhozza az Örökkévaló Ábsálómra a veszedelmet.
15És szólt Chúsáj Czádók és Ebjátár papokhoz: Így meg így tanácsolt Achítófel Ábsálómnak és Izrael véneinek, és így meg így tanácsoltam én.
16Most tehát küldjetek gyorsan és adjátok tudtára Dávidnak, mondván: ne hálj az éjjel a puszta síkságain, sőt odább kell vonulnod, hogy el ne nyelessék a király s az egész vele levő nép.
17Jónátán és Achímáacz pedig ott álltak Én-Rógélben; és ment a szolgáló és hírt adott nekik, ők meg menjenek és adjanak hírt Dávid királynak, mert nem mutatkozhattak, bemenvén a városba.
18De látta őket egy fiú és tudtára adta Ábsálómnak; erre gyorsan elmentek ők ketten, és eljutottak egy ember házába Bachúrímban, annak volt udvarában egy kútja, a melybe leszálltak.
19És vette az asszony a takarót és ráterítette a kút fölé és szétterjesztette rajta a darát, és nem tudódott ki semmi.
20És jöttek Ábsálóm szolgái az asszonyhoz a házba és mondták: Hol vannak Achímáacz és Jónátán? Mondta nekik az asszony: Átkeltek a vízcsatornán. Kerestek, de nem találtak és visszatértek Jeruzsálembe.
21És volt elmentük után, fölszálltak a kútból, elmentek és hírt adtak Dávid királynak; így szóltak Dávidhoz: Keljetek föl és vonuljatok át gyorsan a vizen, mert így tanácsolt ellenetek Achítófel.
22Erre fölkelt Dávid meg az egész vele levő nép és átvonultak a Jordánon; a reggel virradtáig egy sem hiányzott, ki nem kelt volna át a Jordánon.
23Achítófel pedig látta, hogy nem hajtatott végre a tanácsa; erre fölnyergelte a szamarat, fölkelt és elment házába, a városba, rendelkezett háza felől és megfojtotta magát. Meghalt és eltemették atyja sírjában.
24Dávid Máchanájímba érkezett, Ábsálóm pedig átkelt a Jordánon, ő meg mind az Izrael emberei vele.
25Amászát pedig tette Ábsálóm Jóáb helyébe, a sereg fölé. Amásza fia volt egy embernek, kinek neve Izraelbeli Jitra; az, aki bement Abígálhoz, Náchás leányához, Czerúja, Jóáb anyja nővéréhez.
26És táborozott Izrael meg Ábsálóm Gileád országában.
27Volt pedig, midőn Dávid Máchanájimba érkezett, Sóbi, Náchás fia, Rabbát-Bené-Ammónból, meg Mákhír, Ammíél fia, Ló-Debárból és a Gileádbeli Barzilláj Rógelimból –
28ágybelit, medencéket, fazekas edényeket, búzát, árpát, lisztet, pörkölt gabonaszemet, babot, lencsét és pörkölt szemet,
29mézet, vajat, juhot és tehénsajtot hoztak oda Dávidnak és a vele levő népnek élelmül; mert azt mondták: a nép éhes, elbágyadt és szomjas lett a pusztában.