A királyok első és második könyve 4
1Midőn meghallotta Sául fia, hogy meghalt Abnér Chebrónban, ellankadtak kezei, egész Izrael pedig megrémült.
2De két embere, csapatvezére volt Sául fiának, az egyiknek neve Báana, a másiknak neve Rékháb, a Beérótbeli Rimmón fiai, Benjámin fiai közül; mert Beérót is Benjáminhoz számíttatik?
3Elszöktek a Beérótbeliek Gittájimba és ottmaradtak mint jövevények e mai napig.
4Jónátánnak, Sául fiának volt egy béna lábú fia; ötéves volt, mikor jött a hír Sául és Jónátán felől Jízreélből, ekkor fölvette a nevelő dajkája és megfutamodott. És történt, midőn az megfutamodásában sietett, leesett és megsántult; neve: Mefibóset volt. –
5Mentek a Beérótbeli Rimmón fiai, Rékháb és Báana és bejutottak a nap forró ideje táján Isbóset házába; ő épen lefeküdt déli alvásra.
6Ők bejutottak a ház közepéig mint búzavevők és ágyékba ütötték; erre Rékháb és testvére Báana elmenekültek.
7Bejutottak a házba s ő éppen ágyán feküdt hálószobájában, ráütöttek, megölték és fejét vették, erre vitték a fejét és mentek a síkság utján egész éjjel.
8Elvitték Isbóset fejét Dávidhoz Chebrónba és szóltak a királyhoz: Íme, Isbósetnek feje, ellenségedé, Sául fiáé, aki életedre tört; így adott az Örökkévaló uramnak, a királynak e napon megtorlást Sáulon és magzatján.
9Felelt Dávid Rékhábnak és testvérének, Báanának, a Beérótbeli Rimmón fiainak és mondta nekik: Él az Örökkévaló, aki megváltotta lelkemet minden szorongásból,
10bizony, ki hírt hozott nekem, mondván: íme meghalt Sául és ő a maga szemeiben úgy volt, mint jó hírnek mondója, de én Cziklágban megfogtam és megöltem, akinek hírdíjat kellett volna adnom;
11hát még, midőn gonosz emberek megöltek egy igaz embert házában, fekvőhelyén – most hát ne keressem-e a vérét kezetekből, hogy kipusztítsalak benneteket az országból?
12Erre megparancsolta Dávid a legényeknek, megölték őket és levágták kezeiket és lábaikat és felakasztották a tó mellett Chebrónban; Isbóset fejét pedig vették és eltemették Abnér sírjában, Chebrónban.