A prédikátor könyve 7
1Jobb a név a jó olajnál és a halál napja a születés napjánál.
2Jobb menni a gyásznak házába, mint menni a lakomának házába, mivelhogy az minden embernek a vége s az élő szívére veszi.
3Jobb a bánat a nevetésnél, mert szomorú arcz mellett felvidúl a sziv.
4A bölcsek szíve a gyász házában van, a balgák szíve pedig az öröm házában.
5Jobb hallgatni a bölcsnek dorgálását, mint hogy valaki hallgatja a balgák énekét;
6mert a milyen a tövisek ropogása a fazék alatt, olyan a balgának nevetése. S ez is hiúság! -
7Mert az elnyomás megtébolyítja a bölcset s a szívet elveszíti az ajándék.
8Jobb a dolog vége mint kezdete; jobb a türelmes lelkű a büszke lelkűnél.
9Ne hírtelenkedj lelkedben boszankodásra, mert a boszúság a balgák ölében nyugszik.
10Ne mondd: hogy van az, hogy az előbbi napok jobbak voltak emezeknél? Mert nem bölcseségből kérdezted ezt!
11Jó a bölcseség a birtokkal és nyereség a napot látóknak.
12Mert árnyékúl van a bölcseség, árnyékúl az ezüst, de a tudás elsőbbsége: a bölcseség életben tartja gazdáját.
13Nézd az Isten művét; mert ki egyenesítheti ki azt, a mit ő meggörbített?
14A jónak napján légy jóban és a bajnak napján lásd: emezt is megfelelően amannak alkotta Isten, annak okából, hogy az ember nem talál maga után semmit.
15Mindet láttam hiúságom napjaiban; van igaz, a ki elvész igazságában, és van gonosz, ki sokáig él gonoszságában.
16Ne légy szerfölött igaz, s ne mutatkozzál bölcsnek túlságosan; minek pusztúlnál el?
17Ne légy szerfölött gonosz s ne légy balga; miért halnál meg időd előtt?
18Jó, hogy megragadod ezt is és amattól sem vonod meg kezedet; mert az Istenfélő mindannyitól szabadúl.
19A bölcseség erejévé válik a bölcsnek, inkább mint tíz hatalmas, kik a városban vannak.
20Mert ember nincs igaz a földön, ki jót cselekszik és nem vétkezik.
21Mindazon beszédekre, melyeket beszélnek, ne add szívedet, nehogy halljad szolgádat, a mint átkoz tégedet.
22Mert bizony sok ízben úgy tudja szíved, hogy te is átkoztál másokat.
23Mindezeket megkisérlettem bölcseséggel; mondtam hadd leszek bölcs, de ő távol van én tőlem!
24Távol van az, a mi van, s mély, mély: ki találhatja meg?
25Fordúltam én és arra volt szívem, hogy tudjak és vizsgálódjam, keressek bölcseséget meg számítást és tudjam, hogy a gonoszság balgaság, a balgatagság pedig eszelősség.
26És találtam én a halálnál keserűbbnek az asszonyt, a ki olyan, hogy csupa tőr, és háló a szíve és bilincsek a kezei; a ki Isten előtt jó, megmenekül tőle, de a vétkes megfogatik általa.
27Lásd, ezt találtam, mondja Kóhélet, egyet egyhez adván hogy megtaláljam a számítást.
28Amit lelkem még keresett, de nem találtam: férfit egyet találtam ezer közt, de asszonyt mindezek közt nem találtam.
29Csupán, lásd, ezt találtam: hogy Isten az embert egyenesnek alkotta, de ők sokféle mesterkedést kerestek.