A példabeszédek könyve 24
1Ne irigykedjél a rosszaság embereire, és ne kívánkozzál velök lenni;
2mert pusztítást gondol ki szívök és bajt beszélnek ajkaik.
3Bölcsesség által épül fel a ház és értelem által szilárdul meg;
4és tudás által telnek meg a kamarák, mindennemű drága és kedves vagyonnal.
5Bölcs férfi hatalmas és a tudás embere bátor erejű.
6Mert útmutatásokkal viselhetsz háborút, és győzelem van a tanácsosok sokaságában.
7Magas az oktalannak a bölcsesség: a kapuban nem nyitja meg a száját.
8A ki azon gondolkodik, hogy rosszat tegyen, azt fondorlatok emberének hívják.
9Oktalanság gondolata a vétek, és utálata az embereknek a csúfoló.
10Ha elernyedtél a szükség napján, szűknek bizonyult az erőd.
11Mentsd meg a halálra vitteket, és a megölésre támolygókat hát ha elvonnád.
12Ha azt mondod: lám nem tudtunk róla, nemde a szívek meghatározója, ő ügyel rá, és lelked megóvója – ő tudja, és viszonoz az embernek tette szerint.
13Egyél, fiam, mézet, mert jó, és színméz édes az ínyednek:
14ilyen, tudd meg, a bölcsesség a te lelkednek; ha megtaláltad, van jövendő és reményed nem írtatik ki.
15Ne leselkedjél, te gonosz, az igaznak hajlékára, ne pusztítsd el heverő helyét;
16mert hétszer elesik az igaz, de fölkel, de a gonoszok megbotlanak a szerencsétlenségben.
17Midőn elesik az ellenséged, ne örülj, s midőn megbotlik, ne vigadjon szíved;
18nehogy lássa az Örökkévaló és rossznak tetszenék szemeiben és elfordítaná tőle haragját.
19Ne gerjedj föl a gonosztevők ellen, ne irigykedjél a gonoszokra;
20mert nem lesz jövendője a rossznak, a gonoszok mécsese kialszik.
21Féljed az Örökkévalót, fiam, és a királyt, az elszakadókkal ne állj össze;
22mert hírtelen támad szerencsétlenségük, és mindkettejük balvégzetét ki ismeri?
23Ezek is bölcsektől valók. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
24A ki azt mondja a gonosznak: igaz vagy, azt átkozzák a népek, szidják a nemzetek;
25de a megfeddőknek kellemes lesz a dolguk, és reájuk száll a jónak áldása.
26Az ajkakat csókolja, a ki helyes szavakkal válaszol.
27Készítsd el odakünn munkádat, és intézd el azt magadnak a mezőn; azután építsd fel házadat.
28Ne légy ok nélkül tanú felebarátod ellen; vajon ámítanád-e ajkaiddal?
29Ne mondd: amint velem tett, úgy teszek ő vele, viszonzok az embernek tette szerint.
30Rest ember mezeje mellett mentem el, és esztelen ember szőlleje mellett;
31s íme egészen benőtte a tövis, ellepte színét a csalán, és kőfala le volt rombolva.
32Néztem én, ráfordítottam szívemet, láttam, tanulságot vettem.
33Egy kis alvás, egy kis szendergés, egy kis kézösszekulcsolás, hogy feküdj;
34majd el jön vándorként a te szegénységed és szűkölködésed, mint a pajzsos férfi.