A példabeszédek könyve 5
1Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet,
2hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid.
3Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál;
4de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
5Lábai halálra szállnak le, az alvilágot tartják léptei;
6az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.
7Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól!
8Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához.
9Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek;
10nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában.
11Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod,
12és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem,
13és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet!
14Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette!
15Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból.
16Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok?
17Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt.
18Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével.
19Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig;
20hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét?
21Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli.
22Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik.
23Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.