A példabeszédek könyve 9
1Bölcsesség fölépítette házát, kivágta oszlopait, hetet.
2Levágta a lakomájára valót, töltötte borát, el is rendezte asztalát.
3Küldte leányzóit, vendégeket hí meg a város magaslatainak tetején.
4Ki együgyű, térjen ide; esztelen – annak mondja:
5Jertek, egyetek kenyeremből és igyatok a borból, melyet töltöttem!
6Hagyjátok az együgyűséget, hogy éljetek és haladjatok az értelem útján.
7A ki csúfolót oktat, szégyent szerez magának, s a ki gonoszt megint, hibát önmagának.
8Ne intsd meg a csúfolót, nehogy meggyűlöljön, intsd meg a bölcset és megszeret téged.
9Adj a bölcsnek és még bölcsebb lesz, tudasd az igazzal és gyarapodik tanulságban.
10A bölcsesség kezdete az istenfélelem, és a Szentnek megismerése értelem.
11Mert általam sokasodnak napjaid és meggyarapodnak a te életed évei.
12Ha bölcs lettél, magadnak lettél bölcs, s ha csúfoló lettél, egyedül te viseled.
13Balgaság asszony zajongó, együgyű és mitsem tud.
14Háza bejáratába ül, székre, a város magaslatain,
15hogy meghívja az úton arra menőket, kik egyenesen járnak ösvényeiken.
16Ki együgyű, térjen ide, és esztelen – annak mondja:
17Lopott víz édes és titkosság kenyere kellemes!
18És nem tudja, hogy árnyak vannak ott, az alvilág mélységeiben vannak meghívottjai.