A példabeszédek könyve 6
1Fiam, ha kezes lettél felebarátodnál, tenyeredet összecsaptad az idegennél,
2tőrbe jutottál szájad mondásai által, megfogattál szájad mondásai által:
3tedd ezt ugyan, fiam, hogy megmenekülj, minthogy felebarátod markába kerültél: menj, tiportasd magadat és ostromold felebarátodat;
4ne engedj álmot szemeidnek, sem szendergést szempilláidnak;
5menekülj, mint szarvas a kézből, s mint a madár a madarász kezéből.
6Menj a hangyához, rest, nézd útjait, hogy okulj:
7ő, a kinek nincs vezére, felügyelője és uralkodója,
8elkészíti nyáron a kenyerét, összegyűjtötte aratáskor az eledelét.
9Meddig, rest, fogsz feküdni, mikor kelsz fel álmodból?
10Egy kis alvás, egy kis szendergés; egy kis kézösszekulcsolás, hogy feküdj:
11majd eljön, mint vándor, a te szegénységed és szűkölködésed, mint a pajzsos férfi.
12Alávaló ember, jogtalan férfi, szájnak görbeségével jár,
13hunyorgat szemeivel, kapargat lábaival, mutogat ujjaival;
14ferdeség a szívében, rosszat kohol minden időben, viszályokat indít.
15Azért hirtelen jön meg szerencsétlensége, rögtön megtöretik és nincsen gyógyulás.
16Hat dolog van, a mit gyűlöl az Örökkévaló és hét, a mi lelkének utálata:
17Fennhéjázó szemek, hazug nyelv, és ártatlan vért ontó kezek;
18szív, mely jogtalan gondolatokat kohol, lábak, melyek futva sietnek a rosszra;
19hazugságnak lehelője, hamis tanú, s a ki viszályokat indít testvérek közt.
20Óvd meg, fiam, atyád parancsát és el ne hagyjad anyád tanítását;
21kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd azokat nyakadra.
22Mikor jársz, az vezetni fog téged, mikor lefekszel, őrködik feletted, s mikor felébredtél, az beszélget veled.
23Mert mécses a parancs és a tan világosság, és élet útja az oktatásnak feddései.
24Hogy megőrizzen téged a rossz asszonytól, a simanyelvű idegen nőtől.
25Ne kívánd meg szépségét szívedben, s el ne fogjon téged szempilláival.
26Mert parázna asszonyért egy czipó kenyérre jutsz, s férjes asszony a drága lelket vadássza.
27Kaparhat-e valaki tüzet az ölében és ruhái el nem égnek,
28avagy járhat-e valaki parázson és lábai meg nem perzselődnek?
29Olyan az, a ki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlenül, bárki hozzányúl.
30Nem gúnyolják a tolvajt, midőn lop, hogy kielégítse lelkét, midőn éhezik;
31ha rajtakapják, hétszeresen fizet, házának egész vagyonát odaadja.
32Ki házasságot tör asszonnyal, esztelen; a ki önmagát megrontja, az cselekszi ezt.
33Kárt és szégyent talál, és gyalázata nem töröltetik el.
34Mert féltékenység a férfiúnak dühe s nem kímél a bosszú napján,
35nincs tekintettel semmi váltságra s nem enged, noha sokasítod az ajándékot.