A példabeszédek könyve 8
1Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;
2magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,
3kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:
4Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.
5Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!
6Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:
7mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.
8Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;
9mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.
10Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.
11Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.
12Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.
13Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.
14Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.
15Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;
16általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.
17Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.
18Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.
19Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.
20Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:
21hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.
22Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.
23Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.
24Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;
25mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;
26míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.
27Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;
28midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;
29midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.
30Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,
31játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.
32Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.
33Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.
34Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.
35Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;
36de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.