A példabeszédek könyve 28
1Megfutamodtak, bár üldöző nincs, a gonoszok, de az igazak olyanok, mint bátorságos oroszlán.
2Az ország bűne által sokan vannak vezérei, de ember által, ki ért és tud, szilárdan marad sokáig.
3Ember, ki szegény és fosztogatja a gyöngéket: eső, mely elsöpör, de kenyér nincs.
4A kik elhagyják a tant, dicsérik a gonoszokat, de a kik megőrzik a tant, fölgerjednek ellenük.
5Rossz emberek nem értik a jogot, de kik az Örökkévalót keresik, mindent értenek.
6Jobb a szegény, ki gáncstalanságában jár, mint a ki fonák az utjain, ha gazdag is.
7Megóvja a tant az értelmes fiú, s a ki dőzsölőkkel társul, szégyent hoz atyjára.
8A ki sokasítja vagyonát kamattal és többlettel, annak gyűjti, ki szegényeken könyörül.
9A ki elfordítja fülét, hogy ne hallja a tant, annak imádsága is utálat.
10A ki megtéveszti az egyeneseket rossz úton, ő esik bele a vermébe, de a gáncstalanok jót fognak örökölni.
11Bölcs a maga szemében a gazdag ember, de a szegény, a ki értelmes, kikutatja őt.
12Midőn ujjonganak az igazak, nagy a dicsőség, de midőn felülkerekednek a gonoszok, keresni kell az embert.
13A ki eltakarja büntetteit, nem fog boldogulni, de a ki bevallja és elhagyja, irgalmat fog találni.
14Boldog az ember, ki mindig retteg, de a ki megkeményíti szívét, bajba esik.
15Ordító oroszlán és mohó medve: gonosz uralkodó szegény népen.
16Fejedelem, hiányos az értelmességben és nagy a zsarolásban – a ki gyűlöli a haszonlesést, az soká fog élni!
17Ember, kit megöltnek vére nyomaszt, a gödörig fusson, ne tartsák őt!
18Ki gáncstalanul jár, megsegíttetik, de a ki fonák az útjain, az egyiken elesik.
19A ki földjét műveli, jóllakik kenyérrel, de a ki üres dolgokat hajhász, jóllakik szegénységgel.
20Hűséges embernek bő áldás jut; de a ki siet meggazdagodni, nem marad büntetlenül.
21Tekintélyt ismerni nem jó, s egy darab kenyérért bűnössé lesz a férfi.
22Utána rohan a vagyonnak az irigy szemű ember, és nem tudja, hogy hiány jön rá.
23A ki meginti az embert, utóbb kegyet fog találni, inkább mint a sima nyelvű.
24A ki megrabolja atyját és anyját és azt mondja: nincs bűn, társa ő a rontó embernek.
25A telhetetlen lelkű viszályt gerjeszt, de a ki az Örökkévalóban bízik, bőségben részesül.
26A ki önszívében bízik, az balga, de a ki bölcsességben jár, az megmenekszik.
27A ki szegénynek ad, annál nincs hiány, de a ki elfordítja szemeit, annak bő átok jut.
28Mikor felülkerekednek a gonoszok, elrejtőzik az ember, de mikor elvesznek, megsokasodnak az igazak.