A zsoltárok könyve 116
1Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
2Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.
3Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.
4És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
5Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
6Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
7Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
8Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:
9Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.
10Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.
11Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
12Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
13A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
14Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.
15Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.
16Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
17Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
18Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,
19Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!