A zsoltárok könyve 92
1Zsoltár, ének szombat napra.
2Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
3Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hûséges voltodat.
4Tíz húrú hegedûvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
5Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek mûveiben örvendezem.
6Mely nagyok Uram a te mûveid, igen mélységesek a te gondolataid!
7A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
8Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fû, és virágoznak mind a hamisság cselekedõk, mindörökké elveszszenek õk;
9Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
10Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és]elszélednek mind a hamisság cselekedõk!
11De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
12És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevõkön mulat majd a fülem.
13Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
14Plánták [õk] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
15Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellõk lesznek; [ (Psalms 92:16) Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kõsziklám, és hogy nincsen hamisság benne!]